Jó-Rossz

Valójában mit is jelent a jó és a rossz fogalma?

Pusztán nézőpont kérdése ez is, mint bármi más. Csak fogalmak. Azokat pedig mi magunk ruházzuk fel jelentéssel, a tapasztalataink alapján. Ezért mindenkinek kicsit mást jelent.  Ráadásul gyakran megtörténik, hogy amit korábban rossznak hittünk, arról később kiderül, hogy mennyire hasznos volt számunkra, a jónak hitt dolog pedig végül a problémánká válik.

Bármit is jelentsenek nekünk ezek a fogalmak, azt biztosan állíthatjuk, hogy az általunk JÓ-nak tartott dolgokat igyekszünk megszerezni, tehát vonzódunk hozzájuk, a ROSSZ-nak tartottakat pedig próbáljuk elkerülni, tehát taszítanak bennünket.

Az öröm ès a bànat forràsai.

Ez a vonzás-taszítás, nagyjából minden figyelmünket, időnket és energiánkat leköti.

Ha megértenénk ezen tevékenységeink hiábavalóságát, talán másképp szemlélnénk a világunkat.

Ami épp vonz, vagy taszít, azt mi magunk hívtuk életre, okokat teremtettünk a tapasztalására és bár nem rendelkeznek semmilyen valós tartalommal, de ahogy mi -hajlamunk szerint-azonosulunk egy adott nézőponttal, már meg is teremtettük a hasonló jelenségek ismétlődését a jövőben.

Szóval bármennyire is külső dolognak tűnik, végül is mi magunk hívjuk életre újra és újra, hogy aztán reagálhassunk rá újra és újra, elmélyítve így a szakadékot köztünk és a valóság között.

Másrészről, minden àltalunk tapasztalt dolog-termèszetenèl fogva- keletkezett, összetett, tehàt múlandó.

Megértve a múlandóság törvényszerűségét,  ráébredhetünk, hogy a hőn áhított örömünk-bármi is legyen a tárgya- természete szintén a múlandóság, tehát még ha meg is szerezzük, tapasztalni fogjuk az elvesztését is.

Ahogy a születést a halál követi, úgy követi az örömöt a bánat.

Ha az öröm múlandó természetét megértjük, rájövünk, hogy tudatosság híján, az  ÖRÖM=BÁNAT.

Ezek után már megvizsgálhatjuk, hogy mennyire értelmes dolog, az öröm tárgyát tudatlanul hajszolni.

Na de mit csináljunk helyette?

Ha az így felszabaduló

időnkben, figyelmünket önmagunk felé -az érzéseink felé- fordítjuk, kitartó figyelmünk gyümölcseként egyre több tudatosságot tapasztalunk, amitől ragyogóan kezdjük érezni magunkat, végül felfedezzük ragyogásunk forrását, magát a tudatosságot, ami mi magunk vagyunk.

Ebben leljük meg a  boldogságot és a szabadságot, ami természeténél fogva állandó, mivel nem keletkezett, így sosem múlik el.

A JÓ és ROSSZ, vagy ÖRÖM és BÁNAT-mint minden kettősség- ugyanannak az éremnek a két oldala. Nem lehet megkaparintani csak az egyik felét, bármennyire is szeretnénk.

Ez a dualitás csapdája. Az érme csak egészben “kapható”.

Kapcsolódó cikkek

Együttérzés

Ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a valódi együttérzést, először saját érzéseinknek kell átadnunk magunkat. Ellenkező esetben, pusztán a sajnálatot fogjuk érezni mások iránt, vagy kritizáljuk őket. Egyszerűen…

Válaszok

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük