Hogyan válik hasznunkra az “éntelenség” megértése?

Az életünk minőségét alapjaiban határozza meg, hogy milyen elképzelésünk van magunkról, milyen az “énképünk”.

Azonban bármilyen is, ezeket az elképzeléseket a múltbeli tapasztalatainkból hoztuk létre, a tapasztalataink pedig a múltbeli énképünk nézőpontjait tükrözik.

Ez “22-es csapdájának” tűnik.

Egy végtelenített, mély, álomszerű folyamat.

Én ilyen-olyan vagyok, ő ilyen-olyan, ez meg ezért van, vagy azért, bla-bla-bla…

A nagy “igazságok” a fejünkben, amikre reagálgatunk.

Amíg ez az öntudatlan ismétlődés zajlik, félreértjük a tapasztalásainkat és ettől bizony szenvedünk.

Az éntelenség fogalmi megértése, még nem oldja meg a problémáinkat, azonban kérdések jelenhetnek meg bennünk és ez inspirálhat a gyakorlásra.

Mi a megoldás?

Az ébredés ott kezdődik, mikor észrevesszük ezt a folyamatot.

Mikor felfigyelünk rá.

Ez az első lépés.

Ehhez gyakorolnunk kell a figyelmet, vagy ha úgy tetszik az éberséget.

A lényeg, hogy nem kell új énképet fabrikálnunk az elavult helyett, mert az hosszútávon nem segít.

A tartalma ugyan változik, de a szerkezete ugyanaz marad.

A változtatni akarás pedig legtöbbször csak elfojtáshoz, vagyis újabb szenvedéshez vezet.

A figyelem nem akar, egyszerűen csak figyel.

Mint egy reflektor fénye, ami rávilágít mindenre, ami megjelenik.

Nem könnyű, nem ehhez szoktunk hozzá, úgyhogy sokat kell gyakorolni. Idővel azonban egyre természetesebbé válik, mint minden, amit megszokunk.

Valójàban ez két lényegi gyakorlat összekapcsolása.

Az első az idővel kapcsolatos problémánkra ad megoldást, ez az egyhegyűség gyakorlata: a fókusz, ami a jelenben tartja a tudatot.

A második a térrel kapcsolatos:

a korlátok feloldása, vagyis a tudatosság kiterjesztése.

A terességnek az alapja pedig nem más, mint az ellazulás.

Egyszerűbben:

Folyamatos jelenlét és ellazulás mindenben, ami épp van.

Ha szükséged van módszerre a gyakorláshoz, keress olyat, ami a jelenlétet és az ellazulást támogatja, vagy kedvezőbbé teszi ezek körülményeit.

Ennek a megértése és gyakorlása nélkül, minden egyéb képességünk fejlesztése, könnyen saját csapdánkká válhat.

Azonban ha ezt az alapot megteremtjük, természetes módon jelennek meg a felismeréseink és végre elkezdjük felfedezni a létezésünkben rejlő megannyi csodát és lehetőséget, valamint kinyílik a szemünk a környezetünkre, így megláthatjuk mindenki más csodáját is.

Ettől örömöt és szeretetet élhetünk meg.

A környezet zavarodottságára pedig egyre gyakrabban jelenik meg bennünk válaszul az együttérzés, a segítés szándéka.

Vègső soron, a félreértett “ÉN” képzete helyett, találhatunk valami sokkal fontosabbat. Valamit, ami felszabadít a korábbi nyüglődésünkből.

Ez a “MI”, vagyis az egység élménye, ami egy olyan reflektor, ami kivétel nélkül  mindent megvilágít, s ha egyszer felragyog, ott többé semmi sem marad sötétben.

Kitartó gyakorlást kívánok mindannyiunknak!

Kapcsolódó cikkek

Válaszok

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük