Elfogadás

Gyakran hallgattam, amikor egy problémát osztottam meg valakivel, hogy “Engedd el!”

De nem értettem, hogy ez mit jelent, és hogyan kell csinálni. Igyekeztem elengedni, de sehogyan sem sikerült.

Erről a helyzetről egy régi csehszlovák rajzfilm jut eszembe. A kis vakond, aki belenyúlt egy rágógumiba, majd megpróbálta elengedni. Nem ment neki. Minél jobban próbálta, annál jobban ráragadt. A végén teljesen beleragadt mindene.

Az igyekvés csak bonyolultabbá teszi a helyzetünket.

A megoldáshoz, mélyen meg kell értenünk a karma és a múlandóság gondolatait! Minden, ami történik velünk, egyszerűen csak következmény.

A “VAN”-on nem lehet változtatni, mert az már van.

A reakciónk egy szándék, ami a jövőben meg kívánja változtatni azt, ami most van. Ez egy igyekvés, ami – ismerve a kis vakond történetét – nem kecsegtet minket tartós eredménnyel.

Nekem a magyar nyelv segített a megoldásban. Egy egyszerű igekötő csere.

Az „EL-ENGEDÉS” valahova a jövőbe mutat.

A „MEG-ENGEDÉS” viszont a jelenben zajlik.

Ha megengedem a dolgoknak, hogy legyenek, az azt jelenti, hogy értem az ok-okozatot és békében vagyok azzal, ami van. El tudok benne lazulni. Ez pedig a tudat természetes állapotába hoz minket, ami ebben az esetben az elfogadás, vagyis nyitottan teret adok a történéseknek.

Ha most azt mondod, „nem tudom elfogadni,” akkor pont ez az érzés, amit ENGEDJ MEG magadnak!

Kapcsolódó cikkek

Együttérzés

Ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a valódi együttérzést, először saját érzéseinknek kell átadnunk magunkat. Ellenkező esetben, pusztán a sajnálatot fogjuk érezni mások iránt, vagy kritizáljuk őket. Egyszerűen…

Válaszok

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük