Együttérzés

Ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a valódi együttérzést, először saját érzéseinknek kell átadnunk magunkat. Ellenkező esetben, pusztán a sajnálatot fogjuk érezni mások iránt, vagy kritizáljuk őket. Egyszerűen azért, mert a tapasztalataink alapján fogunk viszonyulni hozzájuk, tehát egy berögzült, merev elképzelésből szemléljük őket. Véleményünk lesz róluk. Az meg ugye forma. Pusztán kondíció. Az érzés, az meg formátlan.  A vélemény a múltból jön, az érzés viszont mindig most van. A változtatás kényszere pedig a jövőbe mutat.

Szóval kezdetnek megteszi, ha saját érzéseinket képesek vagyunk megélni, a maga teljességében. Cimkék és fogalmak nélkül. Ez azt jelenti, hogy amint egy szituáció, gondolat, vagy egy személy, beindít nàlunk egy érzést/érzelmet, azt rögtön észrevesszük, tehát tudatàban vagyunk. A figyelmünket magára az érzésre fókuszáljuk úgy, hogy minden irányítási kényszerünket elengedjük és hagyjuk, hogy az adott érzés, minden porcikánkat átjárja. Megengedjük neki, mert van.

Ha valóban mélyen átéljük ezt az érzést, az olyan, mintha mi magunk lennénk ez az érzés. Nincs semmi más az adott pillanatban. Semmilyen fogalmi megközelítés.

Mivel az érzést a maga teljességében tapasztaljuk,  felfedezzük a valódi tartalmát, amit az ÜRESSÉG szóval szoktak jellemezni. Talán jobb megközelítés, ha a TELJESSÉGÉRE gondolunk.

A teljesség megtapasztalása, az adott nèzőpontok kiüresedését okozza.

Szóval miután már stabilak vagyunk a saját mély fájdalmaink teljes megélésében és kiüresedésében, már képesek vagyunk mások hasonló folyamatait is mèlyen átérezni.

Együtt érzünk velük, de egyben ki is üresedik ez az érzés.

Látjuk, hogy a folyamat, hogyan szabadít fel a szenvedés alól.

Innentől kezdve már biztosan nem vesszük magunkra mások tudatlan megnyilvànulásait, hisz azt megismertük már önmagunkban. Továbbá tudjuk, hogy a tudatosságban, hogyan oldódnak fel ezek a félreértések.

Tehát nem akarjuk többé megváltoztatni sem az embert, sem a folyamatait, sokkal inkább az a kérdés merül fel bennünk, vajon hogyan segíthetném őt, hogy közelebb kerüljön önmaga valóságához?

Lehet, hogy nem tudsz felé megnyilvánulni, mert a helyzet alkalmatlan rá, de téged ez sem fog zavarni. Megtalálod a módját, hogy az együttérzésedből megjelenő szándék cèlba érjen. Talán egy felajánlás, vagy jókívánság formájában. 

Bárhogyan is, de ez a mély érzés, a maga teljességében az egység/ üresség élményét teremti meg, ami maga a bölcsesség.

Tehát az együttérzés és a bölcsesség valójában

elválaszthatatlan, tehát EGY.

Kapcsolódó cikkek

Válaszok

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

  1. Nagyon örülök, hogy ujból lehet olvasni a már elhangzottakat, ha meglehetne oldani, mint régen, hogy az ilyen irányu témákat egy folyamatos/pl.minden hónapban egyszer/ körbeszélgetéssel egybeköve megbeszélnénk, amit nem értünk./jómagam szívesen venném/. Biztos mások is szívesen vennék a nyilt komunikációt. Pl. itt csak két gondolaot emeltem ki, amit nem értek. Mivel az érzést a maga teljességében tapasztaljuk, felfedezzük a valódi tartalmát, amit az ÜRESSÉG szóval szoktak jelelemezni
    Bárhogyan is, de ez a mély érzés, a maga teljességében az egység/ üresség élményét teremti meg, ami maga a bölcsesség.lemezni. Talán jobb megközelítés, ha a TELJESSÉGÉRE gondolunk.
    Biztos sokat társulnának hozza.
    Köszönöm.

    1. Kedves Bori! Nagyon örülök az érdeklődésednek! Az élő klub foglalkozások pont az ilyen érdeklődésnek adnak teret. Azért csináljuk, hogy tapasztalatokat cseréljünk, beszélgessünk, illetve közösen gyakoroljunk is. Milyen szerencse, hogy épp most csütörtökön lesz a központunkban a következő alkalom!🤗
      Élőben minden sokkal tisztább!😊
      Szeretettel várlak!