Beszélgessünk kicsit a karmáról

A karma önmagában nem okoz semmilyen szenvedést.

Az, hogy egy cselekedet szerintünk jó, vagy rossz, valójában csak fogalmi megközelítés, amit arra használunk, hogy tápláljuk az önképünket.

Megpróbálhatjuk erkölcsösnek feltűntetni magunkat, de ettől még az ártás szándéka, az marad ami.

Annak van ránk kényszerítő hatása, amivel nem nézünk szembe!

Amit elmismásolunk!

Minden, amit nem tudatosítunk, ismételten felszínre kerül és szenvedést élünk meg általa.

A tudatalatti, egy olyan „vicces” kuka, ami apránként visszadobálja a nappalinkba a szemetet.

Az úgynevezett spirituális világban pont az a legnagyobb kihívás és csapda is egyben, hogy különböző módszerekkel növeljük a fényes oldalunkat, miközben megfeledkezünk arról a tényről, hogy az árnyoldalunk ugyanilyen mértékben erősödik.

A legtöbb, amit tehetünk, hogy észrevesszük a bennünk felmerülő érzéseket, és teret adunk nekik.

Megéljük azokat, a maguk természetességében!

Milyen egyszerű!

De mégse akarjuk ezt.

Miért?

Mert ezek az érzések gyakran nagyon kellemetlenek! Felborítják azt a világképet és önképet, amit kialakítottunk, vagy kialakítani szeretnénk.

Sajnos azonban a tapasztalásainkat nem az akaratunk, vagy az elképzeléseink irányítják, hanem a karma.

Pusztán azért, mert boldogan akarunk élni, ne játsszuk el, hogy boldogan élünk, ha nem vagyunk azok, mert ez csak hazugság, ami újabb boldogtalansághoz vezet!

Ha hajlandóak vagyunk teljesen átadni önmagunkat a bennünk felmerülő fájdalomnak, csalódásnak, félelemnek, és megéljük azt a maguk teljességében, akkor valóban felszabadulunk a hatásuk alól.

Ha nem kerül a kukába, akkor nem kerül újra a nappalinkba sem.

A szellemi fejlődésben nincs helye a színdaraboknak!

Ha valaki ovis és eljátssza, hogy egyetemista, hamarosan tapasztalni fogja azt a számára fájdalmas tényt, hogy egy óvodában él.

Ha valóban boldogok akarunk lenni, akkor vegyük észre mindazt, ami bennünk van, függetlenül attól, hogy jónak vagy rossznak tűnik jelen helyzetünkben!

Éljük meg, mert ettől lesznek tiszta szellemi felismeréseink!

Így a köd feloszlik és mögötte valóban felragyog a nap.

Kapcsolódó cikkek

Együttérzés

Ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a valódi együttérzést, először saját érzéseinknek kell átadnunk magunkat. Ellenkező esetben, pusztán a sajnálatot fogjuk érezni mások iránt, vagy kritizáljuk őket. Egyszerűen…

Válaszok

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük