A kör közepe

Ha már a gondolatoknál tartunk:

Mindenki be van parázva a gondolat teremtő erejétől, pedig az a helyzet, hogy nincs is neki.

A gondolatok nem mások, mint fogalmi formák, amiknek a természete az üresség.

Nem a gondolatok hatnak, hanem az érzések, amik hozzákapcsolódnak.

Úgyhogy érzés nélkül, egész nap mantrázhatod az Om Manit, vagy mondjuk azt, hogy boldog vagyok, nem lesz rád semmilyen hatása.

A gondolatok ürességét úgy tapasztalhatod meg, hogy a figyelmedet ráirányítod a megjelenő gondolatra és láss csodát, azon nyomban eltűnik!

Ami utána marad, az az érzés.

Szuper!

Így a perifériáról, eggyel közelebb kerültünk önmagunkhoz

Az érzés formátlan és a jelenben van. Az érzés energia!

Ez már valami!

Ha ennek teljesen átadod magad, tapasztalhatod, ahogy szertefoszlik, mint a köd a napsütésben és a helyén nem marad más, mint egy teres, meleg és ragyogó állapot, amit nevezhetünk egyfajta tudásnak, felismerésnek.

Mihelyst megpróbáljuk fogalmi úton megközelíteni, visszaugrunk a perifériánkra, ahol az öntudatlan automatizmusban pörgünk tovább.

Gondolj a létezésre úgy, mint egy centrifugára!

Minél kijjebb vagy a középpontból, annál viharosabban pörög, te meg jól összetöröd magad.

Az meg fáj!

A forgás sosem áll le, kiszállni pedig nem tudsz, mert te magad vagy a centrifuga.

Szóval érdemes visszatérni a pörgés közepébe, ahol ugyan tapasztaljuk, érzékeljük a mozgást, de mi magunk középen, egyensúlyban időzünk, így nem szétzúzzuk magunkat a széleken, hanem középről gyönyörködünk a mindig változó forgásban.

Kapcsolódó cikkek

Együttérzés

Ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a valódi együttérzést, először saját érzéseinknek kell átadnunk magunkat. Ellenkező esetben, pusztán a sajnálatot fogjuk érezni mások iránt, vagy kritizáljuk őket. Egyszerűen…

Válaszok

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük